A weboldal cookie-kat használ! Megértettem és elfogadom.

JP Superbike - шаблон joomla Mp3
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • Home
  • Beszámolók - Cikkek

Közeledett az augusztus 20-ai hétvége. Az fogant meg bennem, hogy egy kisebb társasággal - max. 4fő, 4 motorral - el kellene menni a Stelvio hágóra.

Hamar össze is jött a létszám, Topi, Imóka, kollégám és jó magam személyében. Bármiféle előkészület nélkül, fejben nagyjából megvolt az útvonal.

Kis létszám, mindenki szólóban, kis csomaggal, egyforma motorozási képességekkel -egy lendületes motorozás alapfeltételei- mind együtt voltak, bár az időjárás előrejelzés nem sok jóval kecsegtetett.
Szerintem, motoros pályafutásomra visszatekintve, talán egyszer volt, hogy ilyesmi miatt nem indultam neki az útnak, s most sem bántuk meg!

Imi jóvoltából, ráadásul már péntek, meló után lementünk Balaton Máriafürdőre, így reggel már egy unalmas autópályázással  is beljebb voltunk, na meg 180 kilométerrel.
Reggel 7 órára tűztük ki az indulást, de már negyed órával előbb kész volt a csapat.



Legalább 28 fok már reggel, így egy rövid melegítés után már indultunk is. Az autópályán hamar elértük az országhatárt, majd a Szlovén matrica vásárlást megejtve Maribornál jöttünk le.
9 óra előtt már a legendás ausztriai 69 út ismert pihenőjénél szürcsöltük a méreg erős presszó kávét.


Cikk folytatása

A Szigetközi-Duna (Kis Duna) parti Kempingek felderítése


Párommal mindketten szigetközi származásúak vagyunk. A víz, a vízpart az ami nélkül nehezen tudjuk elképzelni az életünket. Hetente több délutánunk telik naplementéig, a szigetközi Duna partján. Tavaly jött egy gondolat, mi lenne ha végig kempingeznénk a jelenleg működő Kis Duna parti kempingeket.
( Sajnos néhány kemping üzemeltetését megszüntette egy két helyi önkormányzat.
Ilyen a Mecséri Kemping, és jelenleg nem üzemel a Kunszigeti Kemping sem. A mecséri Duna szakasz az egyik leghosszabban használható és legszebb szakasza a Kis Dunának. A kunszigeti Duna szakasz hasonlóan hosszú és szép, itt szabadon használható stéget és vizesblokkot is kialakított az önkormányzat, de idén mégsem üzemeltették a kempinget. )

A felszerelés amit a VFR visz:
2db 50l-es oldaldoboz, ezekben van a ruha, a papucsok, a tisztálkodófelszerelés, a sátorba a felfújható gumimatracok, és ha kell a főzéshez az eszközök, meg egy kis összecsukható asztalka.
Egy hengertáska a takarókkal.
Egy 4 személyes, 1.8m magas előterű sátor mivel nem szeretünk négykézláb be és kimászni.
2 db összecsukható horgásszék.



Még tavaly nyáron el is kezdtük, a Kimle-Novákpusztai kempinggel. Az érkezés estéjén éjszakáján egy felhőszakadást fogtunk ki. Egyedül maradtunk a parton a sátorunkban, a többiek elmenekültek a közös helyiségbe. Szóval reggel ébredés után körös körül senki. A kempingben van büfé és italok, étellel nem szolgálnak. Kenubérlés után néhány kilométeres körzetben behajókáztunk a Dunát.

Utána jött a kimlei Cvika-Kemping. Aki étkezni helyben szeretne, és nem a hozottat eszi, vagy maga készíti, annak ideális választás. A házigazdák nagyon ott vannak, szuper ételekkel, és csapolt sörrel várják a vendégeket. Van egy belső étterem rész, és van egy fedett terasz, ahol elfér 40-50 ember.
Mikor megérkeztünk, bejelentkezéskor megkérdeztem milyen söröket csapolnak, miután mondtam melyiket szeretjük, mire a motorról leemeltem a sátort, a tulaj már ott volt a két korsó frissen csapolt sörrel. No mondanom sem kell, hogy jókedvvel kezdődött a hétvége.

Cikk folytatása

Grossglockner, Stelvio, Garda tó by Büszke és Lamantine

Sziasztok!
Élménybeszámolónkat, túra összefoglalónkat olvashatjátok.


Büszke írása fehér, Lamantine írása dőlt piros betűkkel.

Szóval az előkészületeket majd egy évvel korábban, pontosabban a Transzfogaras-Transzlpina túráról hazaérve kezdtem el tervezgetni. A motoros oldalakról ismert, kedvelt helyeket igyekeztem minél izgalmasabb, érdekesebb, kacskaringósabb utakkal összekötni. Ez olyan jól sikerült, hogy a bakancslistás hágók közötti összekötő szakaszok sokszor ugyanolyan élménydús kanyarokkal büszkélkedhettek, mint híresebb társaik.
Köszönet Belonak, Kozmaxnak és Atinak, az ajánlásokért.

Nálam kicsit egyszerűbb volt a helyzet, két régi felfedezésre váró célpontom benne volt Büszke tervében, a többi sem lehet rossz alapon érdemesnek látszott csatlakozni.

Részemről a túra előtt volt egy kis dráma.
A vasárnapi indulás előtt két nappal belázasodtam. Pénteken és szombaton eléggé oda voltam, még melóznom is kellett.
De szerencsére a reggeli indulásra sikerült kikúrálnom a lázat. Viszont a bal mandulám úgy be volt dagadva a túra első felén, hogy alig tudtam enni, inni. Fájt mint állat a nyelés, de csak helyrejöttem.

1.Nap

Útvonal

Korai kelés, tankolás, magyar matrica vásárlás és uccu neki a találkozási pontra. Janival az M1 első pihenőjén találkoztunk, itt megvettük az Osztrák matricát is, amit csak az első nap használtunk a gyorsabb kiutazás miatt.
Jani motorjának az egyik tompított égője ki volt égve. De direkt nem cserélte, csak hozott tartalék izzót. Generátor kímélés, háhá ☺.

Nem volt gond egyik generátorral sem, így töltő és a bika kábelek csak utaztak. Tartalék izzó viszont hasznos dolog, H4.

Gyorsan letudtuk az uncsi autópályát, majd bevetettük magunkat a gyönyörű tájakba.
Kísérgetett minket egy kis eső, de nem volt vészes. Néhányszor esőruha fel, cserébe viszont nem volt hőség és a forgalom sem volt vészes.
Az egyik motoros pihenőnél (Kalte Kuchl) volt kb 13 db Triumph Rocket 3-as. Impozáns látvány volt.
Első látványosság Mariazell volt. Gyönyörű szép település, és a közepén egy bazilika van. Itt belül nem lehetett fényképezni, de az is Pazar látvány volt. Ajánlom Bandi750 figyelmébe. Fajinak voltak az orgonák és a mennyezeti festmények.
Ezután következett Wildalpen szakasz, majd Hallstatt.
Sajna Hallstatt-ra nem volt időnk, hogy megnézzük a települést, utólag tudtam meg Janitól, hogy érdemes bebarangolni.

Ez az a város, amit Kínában lemásoltak, szinte tégláról téglára - szóval ott is meg lehet nézni :-).

Érkezés a szállásra Ausztriában, Bischofshofen településre. Mivel vasárnap volt, boltok zárva voltak. Így egy kellemes étteremben fogyasztottuk el a vacsoránkat. Ki is fogott rajtunk az adag ☺. Jellemzően itt sem volt tömeg (sőt..), jó időszakot fogtunk ki (pardon: jó időszak lett kiválasztva). A továbbiakban a következő napi szállást előre foglaltuk, így egy gonddal kevesebb volt.

 

 

 

 

 

Cikk folytatása

Osztrák hétvége

 

Tavaly már tervbe volt véve egy csapatos, 1 napos villámlátogatás Mariazellbe, de akkor ez egyéb okok miatt sajnos elmaradt. Múlt héten úgy gondoltam, hogy itt az ideje pótolni a dolgot, megbeszéltem a szebbik felemmel és már terveztem is, hogy mi az, ami kényelmesen belefér 2 napba, nem akartam egész végig rohanni és elkövetni azt a hibát, hogy semmit se láttunk viszont rengeteg kilométert rohantunk.

 

Szóval a fő célpont Mariazell volt mivel még sosem jártunk arra, ellenben sok jó beszámolót olvastam a remek minőségű kanyargós utakról. Alfer javaslatára felvettük célpontnak a Myra vízesést, ami Muggendorfnál van, képekről szimpatikusnak tűnt, valamint tetszett, hogy Ausztriához mérten olcsón mérik a belépőket, mert 2,5 Euró volt egy felnőtt belépő ára.

 

Google mapset hívtam segítségül, gyorsan összeütöttem az útitervünket, szerencsére Tatabánya elég közel van a nyugati határhoz, szóval könnyű dolgunk volt. Ahogy a térképen látjátok, mi Parndorfnál már el is hagytuk az autópályát, az rendben van, hogy gyorsan lehet rajta haladni, de ezen kívül csak negatívumok jutnak eszembe róla.

 

 

Szállást a hotel.info weboldalon foglaltam, persze nem ment zökkenőmentesen, mert amit lefoglaltam, ott kiderült, hogy valami IT probléma miatt túlfoglalás történt. Másnap hívtak is Németországból, mert mint kiderül német a weblap, hogy sajnálják, de ott nem tudunk megszállni, viszont a hotel tulaja felajánlotta, hogy keres nekem másik szállást és, ha drágább, akkor állja a többletköltséget, elfogadtam az ajánlatot, így lett a Hotel zum Kirchenwirt a mi szállodánk. Természetesen nem ment ez ilyen zökkenőmentes, de ezt majd később.

 

Cikk folytatása

Csajok a motoron - 10. BMW Bikemaraton VTEC-el

A Leier Autó Kft. BMW Motorrad és a Bike Maraton egyesület szervezésében idén sor került a jubileumi 10. BikeMaraton nemzetközi túraversenyre, rekordszámú résztvevővel, és remek útvonallal, amiben „Mackó” Sárvári Zsoltnak nagyon sok munkája volt, ezért külön köszönet és elismerés illeti. A Csajok a Motoron csapata (Lipcsik Gyöngyi, Horváth Emese Nikolett és Sári Zsófia) teljesítette a kihívást, ami már önmagában is teljesítmény, nem beszélve a dolog különlegességéről, hogy ritkán fordul meg női csapat ezen a versenyen. Élményeknek, tapasztalatnak nem lettünk híján, mindenkinek merem ajánlani, aki folyosón visszafelé nem téved el és mindkét szemére lát. Na persze azért motorozni tudjon…

A maraton időtartama nagyságrendileg 24 óra, távja pedig 886 km volt – már ugye azoknak, akik nem tévedtek el. Szép tájakon, változatos útvonalon haladt a mezőny. Mivel a verseny java Ausztriában zajlott, az utakra itt nem volt panasz, igazán nagy élmény volt, hogy tényleg arra az ívre lehetett tenni a motort, amelyikre kell, nem pedig arra, ahol nincs épp kátyú.

Pénteken bemelegítésképpen leutaztunk Győrbe a lányokkal, hogy másnap a starthoz pihenten érkezzünk. Ennek érdekében a szálláson még egy kis szőrterápiát is bevetettünk, az őrző-védő jószágot kenyérre lehetett kenni.

Szőrterápia J (Fotó: Lipcsik Gyöngyi)

Start előtt még tankoltunk, aztán majdnem elindultunk a tett helyszínére, de a Vasmacska beijedt és nem indult be. Szerencsére rögtön jött egy kolléga és megmentett minket, neki ezúton is köszönjük! Begyűjtöttük az itinnereket, rajtszámokat és a mellényt, aztán felsorakoztunk induláshoz.

Cikk folytatása